 |
| Selena |
Milyen az èlet amikor valaki " egyedül " van? Rossz. Iszonyatosan rossz. Másoknak. Èn már megszoktam. Rengeteg " barátom " van. De közülük egyik se igazi.
Az egèszbe az a legrosszabb , hogy minden az èn hibám.
*vissza emlèkezès*
Becsaptam a szobám ajtaját de anya rögtön ki is nyitotta.
- Selena , szívem ne csináld ezt! Tudod , hogy szeretünk!
- Szerettek? Tènyleg? - kèrdeztem gúnyosan. - Nekem nem tűnt fel.
- Ne mond ezt , hisz..
- Hisz mi? Alig láttlak titeket! Edward-ról nem is beszèlve! A testvèremet azt se tudom , hogy mikor láttam utoljára! Fogadni merek ha meglátom akkor már rá se ismerek! - itt már patakokban folytak a könnyeim. - De tudod mit? Akkor bár engednètek elmenni! Jaj anya! Hadd menjek!
- Na helyben vagyunk! Ezerszer megmondtam , hogy nem! Nem mehetsz sehova! De mièrt is mennèl? Mindent megadtunk neked! - kiabált már Ő is.
- Igen! Mindent csak szeretetett nem! Tudod nèha sokkal jobb lenne ha soha többè nem látnálak titeket!
Ezek voltak az utolsó szavaim anyához. Aznap este elmentek ès soha többet nem láttam őket. De ha mèg tudnám , hogy èlnek akkor már más lenne a helyzet. De így? 12 èves voltam. A veszekedès estéje után egy hónappal kaptam egy levelet , hogy Ők meghaltak. Minden miattam van! Ha nem...
De most már mindegy. A haláluk után csak nyaklánc maradt nekem amit Edwardtól kaptam, csakhogy őt is elveszítettem.Minden más Ausztráliában maradt , mivel 16 èves koromban kijöttem New York-ba. Addig Adela vigyázott rám , mint azelött. Edward-ról tènyleg semmi se tudok. Fáj , hogy nem keresett meg. De. Ez. Van.
Reggel a megszokott időben ( 6:40 ) keltem fel. Megjegyzem , hogy elèg nehezen. Az este kiválasztott szetett vettem fel.
.jpg)
Megcsináltam a hajam , a sminkem ès kèszen is voltam egy újabb ( unalmas ) pèntekre. Szèp lassan leballagtam a konyhába. Összeütöttem valami regelit , amit meg is ettem , majd indultam is a fősulira. Kièrve beültem a kocsimba. 10 perc utazás után meg is èrkeztem a sulihoz. A szokásos helyre leparkoltam , majd indultam is be.
- Á! Jó , hogy jössz Selena. - inditott felèm Abigail.
- Tudod , hogy mindig jövök. - nevettem el magam.
- Igen , tudom. De sose lehet tudni , hogy mi lesz az emberrel.
- Nem. Tènyleg nem.
Abigail-al különösebb bajom nincs , de nem az a 'legjobb barátnő' típus.
A suli után a Starbuck-ba mentem mint mindig.
- A szokásosat. - szóltam oda a pincèrnek. A szokásos nálam a tejes kávè extra cukorral , tejszínhabbal ès csoki darabokkal. Megkaptam a fínomságom amit se perc alatt meg is ittam. Közben mèg 3 sulis társam rám köszönt , plusz Abigail írt , hogy hètfőre kell az új festmèny. Mondtam már , hogy ahhoz kèpest , hogy nem nagyon barátkozom elèg fontos szetepet töltök be? Ha nem , akkor most elmondom , hogy igenis fontos szemèly vagyok. Nekem vannak a legjobb festmènyei ès a legjobb táncos is èn vagyok a suliban. Règen ez volt az álmom. Ezèrt akartam kijönni Amerikába. Ahova a szüleim nem engedtek. De vègül is kijöttem valamilyen áron. Menőnek lenni nem olyan nagy dolog ha az ember nem teljesen boldog. Sőt. Inkább cseppet se.
Èpp kifele tartottam amikor nekiütköztem egy lánynak.
- Bocsánat! - mondtam , majd lehajoltam , hogy felszedjem ami leesett. Úgy látom , hogy albèrletet leres. Akár nálam is lakhatna. Talán jól fogna nekem egy kis kikapcsolódás. Ès a lány is kedvesnek tűnt. Szőke haja volt , ès hossza olyan lehetett akár az enyèm.
- Semmi próblèma. - mosolygott rám.
- Selena Clark vagyok. - mutatkoztam be. A nevem hallatán egy kicsit megrezentt de utána újra mosolygott.
- Catherine Parker. Örvendek.
- Nem akarok tolakodó lenni de láttam , hogy albèrletet keresel ès arra gondoltam , hogy esetleg nálam is lakhatnál. - na jó. Ezt nem hiszem el , hogy az èn számból jött ki.
- De hisz nem is ismersz. - nèzett rám furán.
- Nem , de így legalább megismerhetjük egymást. Ès egyèbkènt se gondolnám , hogy bűnöző lennèl úgyhogy.... Szerintem jöhetnél.
- Nem. Tènyleg nem vagyok bűnöző. De nem akarom , hogy bajod essen. - bukott ki belőle.
- Ugyan! Mit árthat nekem egy ilyen kedves lány? - mosolyogtam rá újra.
Reggel a megszokott időben ( 6:40 ) keltem fel. Megjegyzem , hogy elèg nehezen. Az este kiválasztott szetett vettem fel.
Megcsináltam a hajam , a sminkem ès kèszen is voltam egy újabb ( unalmas ) pèntekre. Szèp lassan leballagtam a konyhába. Összeütöttem valami regelit , amit meg is ettem , majd indultam is a fősulira. Kièrve beültem a kocsimba. 10 perc utazás után meg is èrkeztem a sulihoz. A szokásos helyre leparkoltam , majd indultam is be.
- Á! Jó , hogy jössz Selena. - inditott felèm Abigail.
- Tudod , hogy mindig jövök. - nevettem el magam.
- Igen , tudom. De sose lehet tudni , hogy mi lesz az emberrel.
- Nem. Tènyleg nem.
Abigail-al különösebb bajom nincs , de nem az a 'legjobb barátnő' típus.
A suli után a Starbuck-ba mentem mint mindig.
- A szokásosat. - szóltam oda a pincèrnek. A szokásos nálam a tejes kávè extra cukorral , tejszínhabbal ès csoki darabokkal. Megkaptam a fínomságom amit se perc alatt meg is ittam. Közben mèg 3 sulis társam rám köszönt , plusz Abigail írt , hogy hètfőre kell az új festmèny. Mondtam már , hogy ahhoz kèpest , hogy nem nagyon barátkozom elèg fontos szetepet töltök be? Ha nem , akkor most elmondom , hogy igenis fontos szemèly vagyok. Nekem vannak a legjobb festmènyei ès a legjobb táncos is èn vagyok a suliban. Règen ez volt az álmom. Ezèrt akartam kijönni Amerikába. Ahova a szüleim nem engedtek. De vègül is kijöttem valamilyen áron. Menőnek lenni nem olyan nagy dolog ha az ember nem teljesen boldog. Sőt. Inkább cseppet se.
Èpp kifele tartottam amikor nekiütköztem egy lánynak.
- Bocsánat! - mondtam , majd lehajoltam , hogy felszedjem ami leesett. Úgy látom , hogy albèrletet leres. Akár nálam is lakhatna. Talán jól fogna nekem egy kis kikapcsolódás. Ès a lány is kedvesnek tűnt. Szőke haja volt , ès hossza olyan lehetett akár az enyèm.
- Semmi próblèma. - mosolygott rám.
- Selena Clark vagyok. - mutatkoztam be. A nevem hallatán egy kicsit megrezentt de utána újra mosolygott.
- Catherine Parker. Örvendek.
- Nem akarok tolakodó lenni de láttam , hogy albèrletet keresel ès arra gondoltam , hogy esetleg nálam is lakhatnál. - na jó. Ezt nem hiszem el , hogy az èn számból jött ki.
- De hisz nem is ismersz. - nèzett rám furán.
- Nem , de így legalább megismerhetjük egymást. Ès egyèbkènt se gondolnám , hogy bűnöző lennèl úgyhogy.... Szerintem jöhetnél.
- Nem. Tènyleg nem vagyok bűnöző. De nem akarom , hogy bajod essen. - bukott ki belőle.
- Ugyan! Mit árthat nekem egy ilyen kedves lány? - mosolyogtam rá újra.
