Betekintés a múltba
Az ágyon ülve csakis az óra ketyegését figyeltem semmi mást. Nem foglalkoztam a kintről beáramló napsütéssel. Már megszoktam, ugyanis sajnos az ember lehet kicsi vagy nagy, nem tehet róla, hogy ahol lakik karácsonykor épp a legmelegebb van.Az óra megszólalt és innen tudtam : nyolc óra.
Kirohantam a szobámból egyenesen le a nagy lépcsőn. A nappali közepén megálltam és csodáltam az ott lévő nagy fát, ami arra várt, hogy mi majd feldíszítsük. A zoknik- amik a falon lógtak, kandalló hiányában - most teli s tele voltak édességekkel. A feldíszítésre váró fa alatt megannyi ajándékok sorakoztak, melyeket mi készítettünk, vettünk, vagy kaptuk őket.
Gyors léptekkel rohantam fel az emelet fele, egyenesen anyáék szobája felé. Berohantam a szobába és az ágyra ugrottam.
- Boldog Karácsonyt anya, apa. - mosolyogtam a szüleimre akik álmosan néztek rám.
- Neked is Selenám. - adott apa egy puszit a fejem tetejére.
- Menj és ébreszd fel a bátyádat is. - lökött meg játékosan anya.
Se szó, se beszéd, leugrottam a nagy ágyról, kimentem az ajtón és a következő szobába osontam. Edward, a három évvel nagyobb bátyám békésen szuszogott az ágyon. Csendesen odalopóztam az ágyához. Az államat az ágy peremére tettem és egy darabig csendben figyeltem az arcát, majd minden előzmény nélkül elkiáltottam magam.
- Szép jó reggelt! Boldog Karácsonyt bátyus!
A fiú úgy megijedt, hogy egyből felugrott az ágyban.
- Na megállj! - kiáltott rám.
Visítva rohantam ki a szobából nyomomban a felkeltett fiúval. A földszinten egyenesen anya háta mögé bújtam el.
- A hat évesek, hogy lehetnek ilyen elevenek? - nézett Edward apára, mire én kinyújtottam rá a nyelvem. Edward természetesen egy párna elhajításával válaszolt rá, ami anyát találta el.
- Na. Elég legyen. Gyertek inkább reggelizni.
Mindannyian elfoglaltuk a szokásos helyeinket és vártuk, hogy anya elénk rakja a reggelit. Mi Edwardal rénszarvas alakú pirítóst kaptunk, mellé forró teákat kis hópihés bögrékben amit apa vett nekünk a múlthéten. Apa, anya a szokáshoz képest most is kávét ittak a pirítós mellé.
Reggeli után, mind a nappaliba mentünk. Apa berakta a karácsonyi dalokat, amiket minden évben. Anya egy gyertyát gyújtott és behozta a nagy dobozt, amiben a karácsonyfa díszek voltak.
- Ki akarja feldíszíteni a fát? - mutatott a dobozra.
Hamar kivettem belőle az első díszt és már fel is akasztottam. A szokásos dalokat énekelve díszítettük fel a hatalmas fát, és anya állandóan fényképezett minket.
- Let it snow! Let it snow! Let it snow! - csendült fel a vidám hangom. - Apa felemelsz, hogy rakjam fel a csillagot?
- Persze bogaram.
Pillanatok alatt a magasban voltam és fel raktam a fára az utolsó díszt : a csillagot. Apa lerakott a földre. A következő szám hallatán elkezdtem pörögni a szoba közepén, azt játszva, hogy egy hatalmas színpadon vagyok. Csak pörögtem és nevettem ameddig véget nem ért a szám. A többiek természetesen azonnal megtapsoltak engem, mire meghajoltam.
- Egy nap nagy táncos lesz belőled. - mosolygott anya engem nézve. Mind mosolyogtak.
- Remélem is. - feleltem mire mid nevetésbe törtek ki.
Hamarosan anyával a konyhában voltuk, míg apa és Edward a garázsban voltak. Minden évben Karácsonykor sütünk anyával és ez most sem volt kivétel. Anya felültetett a konyhapultra, mert még nem értem fel hozzá állva. Előkészített mindent és bemelegítette a sűtöt is. Sose szerettem a konyhában lenni, de a finomságok elkészítésénél mindig áhítattal figyeltem anyát. Odaadott egy tálat amiben már benne voltak a hozzávalók, hogy keverjem amíg ő a tésztát készítette. Miután anya elkészült leterítette a pultra és a kezembe nyomta a formákat, hogy én vágjam ki őket. Végeztem, anya pedig berakta őket a sűtöbe. Felhúzta a konyhaórát, hogy tudjuk pontosan mikor is lesz kész.
Kimentünk a nappaliba ahol apa és Edward felrakta az égőket a fára.
- Ajándékbontás! - tapsolt kettőt anya. Körbeültük a fát és ki-ki a maga ajándékát kezdte el kibontani. A végére anyán az új ékszerei voltak, apa az újabbnál újabb tudományos könyveit nézte, Edward is megkapta a rég vágyott focis cuccokat és meg már az új ruhámban ültem a földön. Edward hirtelen a fa mögé ment és egy kis dobozt hozott ki onnan. Leült velem szembe és felém nyújtotta.
- Ez.. Ez az enyém? - mutattam a kis dobozkára.
- Te vettél a húgodnak valamit? - döbbentek le anyáék is. Edwardal mindig martuk egymást és veszekedtünk mindenen, ezért senki se gondolta volna, hogy kapok külön tőle valamit.
- Igen. - felelte a fiú.
- Mégis hogyan? - értetlenkedett apa.
- Segítséget kértem. - vont vállat. - Kinyitod? - nézett rám.
Kivettem a kezéből az apró dobozt és pikk-pakk kibontottam. Egy aprócska medál volt benne egy láncon.
- Mikor ez rajtad lesz mindig jusson eszedbe, hogy van egy bátyádat aki nagyon szeret téged. - mondta miközben apa felrakta nekem a nyakláncot.
Könny szökött a szemembe. Odamentem Edwardhoz és hosszasan megöleltem őt.
- Köszönöm.
Ajándék bontás után kiszedtük a sűtöből a mézeskalácsokta és leültünk az ünnepi vacsorához ahol töltött pulyka volt, amit anya a tegnap készített el és amit én megint nem ettem meg.
A vacsora után már kellőképp besőtétedett így elindultunk a főtérre ahol egy hatalmas fa állt, tele díszekkel. Alatta megannyi ajándékboboz amit később az árva gyerekeknek és a szegényebb adományoznak. Az emberek körbeálltak és boldogan köszöntötték egymást. Én apa nyakában csücsültem és figyeltem az ember sereget. Edward anya és apa között állt és ugyan azt csinálta amit én : figyelte az ünnepi hangulatban lévő embereket. Apa egy csillagszórót adott a kezemben.
Az embersereg elcsendesült. Először a zenekar csendült fel, majd az emberek hangjai is halhatóvá váltak. A nagy fa körül, minden ember kezében egy-egy csillagszóróval felcsendült a We wish you a merry Christmas, ezzel mindenkinek boldog karácsonyt kívánva.
