3. Rész

Selena

Összesöpörtem a hajszálakat és kidobtam őket. A hajamat kontyba fogtam , így senki nem vehet észre semmit.
Ès nem is vettek.
Napok teltek el úgy , hogy senkivel egy szót sem váltottam. Cat próbált velem beszélni , de én nem voltam rá képes. Hogy is lettem volna? Mint mondhattam volna neki? Mindenki akit szerettem csalódást okozott vagy elhagyott.
Nem volt semmi esély a menekülésre. A házból ugyan kimehettem a kertbe , de azt magas falak kerítették körbe.
Hiányzott a házam. A sulim. Még Amanda is. Hiányzott az életem. A régi életem.
Most abban a városban vagyok , ahol megtanultam az első tánclépéseket. Ahol a legszebb álmaimat szövögettem rajzolás közben.

- Selena! - kiáltott Adam. - Cipeld le magad , de most rögtön!
Kulturált mint mindig. A hajamat kibontva hagytam és úgy sétáltam le a lépcsőn. Unottan meredtem a lent ácsorgó társaságra , ahol négy új idegen arc volt.
- Sel. - biccentett felém Scott , majd egy magas sráchoz fordult. - Bemutatom neked Logan-t.
- Csak hívj főnöknek. - mondta mivel én nem szólaltam meg.
- Selena...ööhmmm.. - hajolt oda hozzám Cat. - Mi történt a hajaddal?
Gúnyos mosolyra húztam a számat.
- Így jobban tetszik. - vontam vállat. - Scott még ma bemutatod őket vagy jöjjek vissza holnap? - meredtem rá unottan.

***

A fiúk elvittek '' vásárolni ''. Ez az egész annyiból állt , hogy folyton folyvást hol Scott , hol James , hol pedig Jeremy. És hogy még jobb legyen Cat se nézett ki túl jól mikor eljöttünk.
Ha már itt vagyunk akkor kihasználtam az alkalmat és jó bőven költekeztem a pénzükből.
- Sel! - ért utol Scott.  Mi van itt , már becézgetnek? - Nem kéne mennünk?
- Nem Scott nem kéne! Ha már bezártatok Isten tudja hova akkor legalább hadd vásároljak magamnak cuccokat! Vagy mit akartok? Hogy egy ruhába járjak?
- Nem.. Dehogy is! Nyugi.
Elegem volt mindenből!

Épp beszálltam volna a kocsiba amikor megpillantottam egy boltot. Egyből oda akartam menni de James megállított.
- Ha szökni próbálsz akkor most szolok , hogy esélytelen.
- Nem! Én csak ...- nagy levegőt vettem.- Egy boltba szeretnék még bemenni. Megengeded?
-Figyelj - nézett rám komolyan. - Tudom , hogy nem vagyok se az apád , se a bátyád  , de nem engedhetlek csak úgy el.
Ahogy ezeket a szavakat kimondta megállt bennem az ütő.
Sarkon fordultam és elmentem a boltig.
Nem követett , sőt még meg sem akart állítani. Egyszerűen hagyta , hogy menjek.
Megálltam a bolt előtt.
Régen a mamámmal mindig ide jöttünk nekem vásárolni. Itt minden volt , baba , ajándékok , játékok és egy csomó édesség.
Magam előtt láttam a kis Selenát ahogy nevetgélve lép ki az ajtón kezében egy rózsaszín nyalókával és a másik kezével az anyukája kezét fogja...
Egy kosza könnycsepp gördült le az arcomon amit hamar le is töröltem. Rossz volt látni ennyi év után.
Megfordultam. Két igen ismerős alakot pillantottam meg akik felém siettek.
-Selena! De rég láttalak! - ölelt át.

James

Bementünk a házba. Scott visszahozta Cat-et. Meg még valakit. Minden simán fog menni. Gondolom.
A francba is! Semmi sem lesz ugyan olyan! Miért kellett elmenni? És mégis miért kevert bele egy másik csajt?
Beléptünk a szobába. Cat-re néztem aki feszengve állt egy helyben. Találkozott a tekintetünk. Szomorú volt , de nem voltam biztos benne , hogy azért mert megszökött.
- Selena! Cipeld le magad , de most rögtön! - kiáltott az a barom arc.
Selena? A név hallatán elmosolyodtam....
Egy sötét barna , rövid hajú lány jött le az emeletről. Megállt majd kérdőn megállt velünk szembe. Így jobban szemügyre tudtam venni....
Nem lehet igaz! Csak ezt ne!
Feszengve álltam míg Scott bemutatta neki Logan-t - a főnököt - és Jeremy-t , aki - ha jól értettem - vigyázni fog rá.
Majd én következtem.
- És végül James. - mutatott rám.  Homlok ráncolva nézett rám , majd Scott nem tudom , hogy miből kifolyólag hozzátette. - James Clark.
Selena még jobban fürkészett.
- Sel... Nem a te vezeték neved is Clark? - szólalt meg rekedt hangján Cat.
- De. - válaszolt egy kis idő után Selena. - Az.
Csak fel ne ismerjen! De ezért nem kéne aggódnom hisz képtelenség , hogy Ő.... Hogy Ő legyen az.
Egy ideig még méregetett majd visszament az emeletre.

- Catherine! Várj! - értem utol a hátsó kertben.
Megállt , de nem nézett rám. Gyengéden megfogtam a vállát , majd felém fordítottam. Patakokban folytak a könnyei.
- Sajnálom. - csak ennyit mondott.
- Mit?
- Egyszerűen szörnyű barát vagyok!
- Még is miért mondod ezt? Te cso....
- Nem! - szakított félbe. - Szörnyű vagyok! Mindent elrontottam!
Halványan elmosolyodtam. Oda léptem hozzá és átöleltem.
- Megoldjuk. - suttogtam a fülébe.
Csak megrázta a fejét.
- Nem. Ebben nem tudsz segíteni! - és még jobban sírni kezdett. - Miattam van itt! És most utál!
Ekkor jöttem rá , hogy nem rólunk beszél. Hanem a lányról. Selenáról.
Elengedtem és hátra léptem pár lépést , mire kérdőn nézett.
- Mi az?
- Szóvaaal.... - nyújtottam el a szó végét. - Te nem is miattunk aggódsz.
- Hogy hogy miattunk? - kisírt szemeiben ott volt az értetlenség jele pedig pontosan tudta , hogy miről beszélek.
- Úgy ahogy mondom.
- Te... Nem. - rázta meg a fejét. - Selena miatt vagyok kibukva. Miattam van itt! Az én hibámból van veszélyben!
- Ezért nem magadat kéne hibáztatnod.
- Szóval nem érted... - lehajtotta a fejét és a földet kezdte el tanulmányozni.
- Nem , nem értem! Mit szúrtam el? Miért mentél el ?
- Mert... - de nem tudta folytatni.
- Mi lesz velünk? - kérdeztem.
Hezitált egy percig , majd a szemembe nézve válaszolt.
- Nem tudom.
- Klassz. - csak ennyit tudtam mondani.