2. Rész

Selena

Mikor kinyitottam a szemem egy szobában voltam. Egy ágyon. Nem voltam megkötözve , sőt , sehol egy ütésnyom se volt rajtam. Egyedül a fejem lüktetett.
Az ágy melletti kis szekrényen egy pohár víz volt és mellette egy tabletta. Gondolom fájdalom csillapító lehetett. Körülnéztem. Egy átlagos szoba volt , benne egy ágy és egy szekrény. Az ágytól jobb oldalra lévő falon egy ablak volt berácsozva. Odasétáltam és kinéztem rajta. A hej ismeretlen volt számomra.
Vajon hol vagyok? De a legjobb kérdés az , hogy miért? Miért vagyok itt? Kik azok a fiúk és mit akarnak tőlem? A nyakamhoz nyúltam , hogy megfoghassam az Edwardól maradta nyakláncot , de nem volt ott. Nem lógott a nyakamban! Egyszerűen.... Egyszerűen eltűnt! Egyszerűen nem tudtam mit tegyek. Odafutottam az ajtóhoz és elkezdtem rajta dörömbölni.
- Azonnal engedjenek ki!!! Segítség!! - ordíbáltam de semmi. Megfogtam a kilincset , hogy megpróbáljam kinyitni az ajtót , ami... Ami mellesleg nyitva volt.
Kirohantam a szobából ès rohanni kezdtem , de a lépcső tetején  megtorpantam. Mégis hova mehetnék? Ès ha itthon vannak és  van fegyverüek?
Nem èrdekel. Már nem!
Megpillantottam egy alakót a nappaliba , mire lerontam.
- Mègis mit kèpzeltetek? Hmm? Elraboltok ès megusszátok büntetlenül? Igen? - órdítoztam vele.
- Nyugi cica. Már meg is usztuk. - mondta higgadtan Adam.
- Mi az , hogy cica?? Cicázd a kurváidat! Vagy mit tudom èn , hogy kiket! Ès mègis hol van a nyakláncom??
- Jaj cica. - nèzett rám türelmetlenül. - Most szèpen kinyitod azt a kicsi füledett ès idefigyelsz rám! Itt mi vagyunk a fönökök , ugyhogy jobb ha befogodd az kis leccses szádat. Ès honann a fracból kène tudjam , hogy hol van az a szerencsètlen nyakláncod? Nekem dolgom van ugyhogy mentem. Ès ajánlom , hogy ügyelj , hogy mit csinálsz!
Azzal elment. Egy hatalmas könycsepp gördült le az arcomon. De a masodiknak már nem volt idelye mert valaki megszolitott.
- Sel?
Catherine volt az. Az szeme kisirt volt ès az arcán látszott egy jókora ütèsnyom.
- Mit akarsz? - kèrdeztem volna meg de hang nem jött ki a torkomon.
- Jaj annyira örülök , hogy jól vagy! Èn annyira saj... - nem engedtem , hogy begejezze. A kezem találkozott az arcával. Ő odakapta a kezèt ès elkèpedve nèzett rám. Felrohantam abba a szobába ahol èbredtem ès befágtam az ajtót.
- Selena kèrlek! - nyitotta ki az ajtot.
- Menj ki! - mondtam.
- Sel , èn...
- Menj ki! - ismèteltem meg.
- Nem , Selena! Nem megyek ki addig amig meg nem beszèltük!
- Ezen nincs mit beszèlni. - fordultam felè.
- De igen is van! - karba tett kézzel vártam , hogy folytassa. - Én ... Sajnálom.
- Nincs mit sajnálnod. - ültem le az ágyra.
- De igen is van .... - szeme könnyes volt. Most elvárja , hogy megbocsássak neki?
- Például? Mit? Hogy megbíztam benned? - itt már elcsuklott a hangom. - Hogy megbíztam benned? Erre te becsapsz! Elrabolnak és idehoznak a... A franc tudja hova!
A könnyeim záporokban kezdek el potyogni.
Ő viszont lehajtót fejjel állt előttem , és csak ennyit mondott :
- Nem tudtam , hogy ez lesz belőle.
- Kérlek hagyj magamra most. - csak ennyit tudtam mondani.
Aprót bólintott és elindult az ajtó fele.
- Catherine , várj! - álltam fel. Megfordult és csillogó szemmel figyelt. - Kik ezek? - kérdeztem . Nem erre a kérdésre várt , de azért válaszolt.
- Nem mondthatom meg. - felelte elhalkuló hangon. - De mindentől függetlenül el kell mondanom , hogy soha nem láttam még ilyen jó barátot.
És kiment.

A napok csak teltek. Már nem biztos , hogy meg tudom mondani , hogy milyen nap is van.
Cat-el néha találkoztam a fürdőszoba előtt vagy a konyhában , mivel nagyon ritkán mentem ki a szobából. A fiúk néha-néha benéztek , hogy mi van velem. A szökés meg lehetetlen volt. Az udvar minden szegletét kamera figyelte és mindig volt otthon valaki.
- Jó. Akkor a gépet lefoglalom holnap estére. Rendben. Csá. - néha meghallom , hogy Adam beszélget valakivel , de azt nem tudom , hogy  kivel. De valószínűleg a főnöke az.
Lementem a konyhába , hogy egyek valamit , mert azért jó lenne ha nem lyukadna ki a gyomrom.
Kaja volt bőségesen csak egy gond volt vele. Az , hogy valami tojásos ízé volt. Fintorogva fordultam el tőle és ittam egy pohár vizet.
- Nem tetszik a kaja Selena? - kérdezte Tod.
- Nem eszik semmi olyat amiben van tojás. - felelte Cat.
- Hát kislány. Ez van. - és bekapott egy újabb falatott.
- Még mindig 19 éves vagyok. - meredtem rá. Miért van az , hogy mindenki ' kislányozik ' itt nekem?
- Kérdeztelek? - nézett rám felvont szemöldökkel.
- Érdekel az engem? - kérdeztem vissza. Cat a fejét rázva nézet rám , jelezve , hogy ne. Adam pedig belépett egy újabb fiúval. Nagyszerű.
- Elég lesz. - nézet rám. - Ő Scot.

Scot olyan 21-22 éves lehet. Fekete szerelésben volt. A haja szintén fekete és az arca enyhén borostás. Mindenesetre kedvesebbnek néz ki mint Adam és Tod.
- Scot mint látod sikeresen megtaláltuk Cat-et.-
- És ő ki? - mutatott rám.
- Ő Sel. Cat barátnője , gondolom.
-  Nem , nem vagyok az.
- És miért is van itt?
- Mert túl sokat hallott meg.
- Nagyszerű! Rátok már semmit se lehet bízni? - kérdezte ingerülten. Úgy látszik nem erősen örülnek nekem. - Mi a teljes neved?
- Selena Clark. - feleltem. - Miért?
- Tán  nem kérdezhetem meg?
- Nem. - néztem bele a szemébe.
- Szerinted nem fogják keresni? - fordult vissza Adam-hez.
- Mit tudtam volna mást csinálni?
- És mi lett Cat arcával?
- Valahogy el kellett volna hallgattatni. - vont vállat Tod. Milyen rendesek. Rendesebb embereket el sem lehetne képzelni náluknál.
- Klassz. Mivel nem hagytatok más lehetőséget Selenat is magunkkal kell vinnünk.
- Mégis miért??? - akadtak ki a fiúk.
- Tudjátok egyszerűbb lenne hagyni engem a francba , mert úgysincs ki keressen meg egyébként is a francot érdekel , hogy kik vagytok és , hogy mit akartok. És legalább egy gond letudva. - rájuk néztem majd felmentem.

- Indulunk. - szólt Scot.
- Oké. - Álltam fel.
A repülőút annyira nem volt hosszú. Másnak. Nekem viszont az örökké valóságig tartott. És ezt az örökké valóságot alvással és gondolkodással töltöttem el. Eszembe jutott a gyerekorom , hogy mennyit játszottam anyáékkal. Aztán meg a haláluk. Eszembe jutott , hogy hogyan ismerkedtem meg Cat-el. Emlékszem az első beszélgetésünkre:
- De hisz nem is ismersz. - nèzett rám furán.
- Nem , de így legalább megismerhetjük egymást. Ès egyèbkènt se gondolnám , hogy bünöző lennél ugyhogy.... Szerintem jöhetnél.
- Nem. Tènyleg nem vagyok bünöző. De nem akarom , hogy bajod essen. - bukott ki belöle.
- Ugyan! Mit árthat nekem egy ilyen kedves lány? Mit árthat? Hát elég sokat. Talán ő is olyan mint a fiúk?
Aztán meg ott van Amanda. Azt kívánta bbár ne látna többet. Hát teljesül a kívánsága.
Miért? Miért történek indez velem?
Kinéztem az ablakon , hogy a többiek ne vegyék észre az éppen legördülő könnycseppet és megpillantottam Sidney-t!

Még mindig nem hiszem el , hogy itt vagyok. Pedig már egy jó fél napja , hogy leszállt a gép , és azóta az ' új szobámban ' kuksolok. Egyedül.
Ajtó csapódást hallottam. Gondolom mindenki elment.
Töprengve ültem még egy darabig majd kerestem egy ollót. A konyhafiókban meg is találtam , visszamentem vele a szobába és leültem vele a szobában lévő tükör elé.
Belenéztem. Egy szomorú lány nézett vissza rám. Ekkor eldöntöttem.
Ma új életet fogok kezdeni. És ebben senki és semmi se fog megállítani. 

1. Rész

Hey guys!

Meghoztam nektek az első rèszt. Nagyon boldog vagyok , hogy már a harmadik blogomba rakhatok ki rèszeket. Remèlem elnyeri tetszèseteket!

Puszil : Maddie :*

Selena

Cat-el mintha már ezer ève barátok lennènk. Meglepő , de nagyon közel engedtem magamhoz , mint barátnőt. Sőt. Már-már elválaszthatatlanok vagyunk.
- Mit kèrsz a tojás mellè? - kiálltott ki a konyhából majd pár perc múlva újra megtette. - Okè, ez hülye kèrdès volt.
- Szerintem is. - nevettem fel. Köztudott, hogy utálom a tojást. Bár milyen formátumban legyen is. Ha csak ránèzek már rosszul leszek. Na jó annyira nem, de ne dugják az orrom alá.
- Nem èrtem mit nem szeretsz rajta. - nèzett rám Cat. Ja , elfelejtettem mondani , hogy ő viszont imádja?
- Mit lehet rajta szeretni? - nèztem rá. Erre nem válaszolt csak bekapott egy újabb falatot.
- Ma bejösz velem? - kèrdeztem.
- Ühüm.. - bologatott teli szájjal.

Az èpületben sètáltunk a terem fele amikor , hirtelen megjelent Amanda. Amanda ... Hogy is fogalmazzak. Nem igazán barátságos típus. Ő a fejèbe vette , hogy a legjobb ès kèsz. De nem igazán jött össze neki , mivel itt vagyok èn. Így hát mással próbál feltünni. Ez a platina szőke haja , a mini ruhája ès a megalázó beszède.
- Nocsak. A magányos farkas megtalálta a társadalamat? - nèzett rám gúnyosan.
- Tudod a magányos farkas mindig jobb mint az olyan fajta mint te. - mutattam rá.
- Ácsi! - szakitotta fèlbe a kezdödő veszekedèst Cat. - Miről beszèl ez a ....
Elfelejtettem mondani , hogy egy csitri is .
- Nos èn arról beszèlek , hogy Selena - mutatott rám gúnyosan. - Nem èpp emberek közè való. Elvileg minden a szülei miatt van. Lelèptek ha jól tudom. -magyarázta gunyosan rám nèzve. - A vèdjegye a bunkóság. Jobban jársz ha ezután elkerülöd.
-  A tièd meg az , hogy egy hatalmas csitri legyèl! - ordítottam rá. A szüleimről senki nem beszèlhet így! Mèg ő sem! - Tudod , elèg gyerekes töled az , hogy mindenkit csak becsapsz ès leálsz füvel-fával csak mert egyszer , egyetlen egyszer átvertek! - orditottam rá. Könnyes volt a szeme. Persze , az igazság az mindenkinek fáj.
- Gyülölek! Bár soha ne látnálak többet! - vágta az arcomba. Aha jó. Hát akkor menjen más suliba , mert èn sehova nem megyek.

Nem tudom , hogy mièrt de mintha Cat titkolna valamit. Arra viszont sehogy nem tudok rájönni , hogy mit. Okè , mondjuk èn is kihagytam egy-kèt dolgot , ami az volt , hogy valojában Ausztráliai vagyok ès nem Amerikai , meg , hogy elmèletileg van egy bátyám. Na de mindegy.
Ma este mozizni megyünk ès nem szeretnèm elrontani a jó hangulatomat. Ha akarja ugyis elmondja. Felvettem egy csinos kis szetett ès már kiálltottam is Cat-et.
- Gyere már Cat , mert a vègèn elkèsünk!
Pár perc mulva az elöszobában megjelent egy fekete-fehèr-pink szettben.
- Mehetünk. - nèzett rám mosolyogva.
- Vègre. - sóhajtottam.
Gyalog mentünk mivel a mozi itt van kèt utca saroknyira.
A Beavatott- at nèztük meg , ami mellesleg a kedvenc filmem.
- Mondjanak bármit Shailene Woodley-nak ez a legjobb filmje. - magyarázott gesztikulálva Cat.
- De a Csillagainkban a hiba sem rossz. - nevettem Cat-en. Hogy ez a lány mennyire bele tudja èlni magát.
- Nem. Tènyleg nem az , de... - itt lefagyott. Mereven nèzett a távolba , ahol.... Ahol egy fekete kocsi állt.
- Cat?? - lobáltam a kezem az arca elött. - Mi van veled?
- Mi? Hogy? Semmi! - eszmèlt fel. - De tudod mit? Menjünk haza , mert már nagyon èhes vagyok. De! Ezen az uton.
Berángatott egy mellèkutcára ès sietösen szedte a lábát. Ha èhes akkor minek megyünk kerülő uton? Mièrt bámulta azt a kocsit? Ès mièrt ilyen furcsa?
- Catherine minden renden? - kèrdeztem aggodva.
- Igen. - vágta rá , de nagyon feszengett. - Minden a legnagyobb rendben.
- O-K-È.

*másnap*
Ahogy vártam , minden úgy törtènt. Hazaèrtünk , Cat meg felrohant a szobájába ès csak ma reggel találkoztam vele. Mèg mindig feszengett. A szemèbe belenèzve peddig ilyedsèget láttam. De nem firtattam , hogy mièrt ilyen , mert tudtam , hogy akkor mèg rosszabb lesz.
De azt már tudom , hogy az este látott kocsi köze van ahoz a dologhoz amit titkol.
- Èn mentem! - jött be a " művèsz " szobámba Cat. A " műèsz " szobám egy egyszerű kis szoba az földszinten ahol festeni ès táncolni szoktam. Most meg az eslőt.
- Okè. Mikor jössz? - kèrdeztem ès egy pillanatra kinèztem az álvány mögül.
- Nem tudom. Te egèsz nap itthon leszel?
-Nem hiszem. Valoszínűleg elugrok a Starbuck-ba.
- Okè. Szia. - ès már ott se volt.

Befejeztem a festmènyt. Számomra gyönyörű volt. Nem tudom, vajon, hogy tetszik majd a többieknek de nekem ez mind közül a kedvencem.
A színek azt tükrözik, hogy egyedül maradtam. De a kèp maga azt, hogy vannak valahol rokonaim, családtagjaim. Hogy nem vagyok tiszta egyedül a világban.

Mivel már nègy is elmúlt úgy döntöttem, hogy otthon maradok. De bár ne tettem volna.
Èpp a konyhába tettem-vettem amikor beszèlgetèst hallottam. Megáltam a konyha ajtajában ès " hallgatoztam" .
Az ajtó hirtelen kinyilt. Cat ès mèg kèt srác lèpett be rajta. Egyből bementem a konyhába , hogy èszre ne vegyenek.
- Szèp kis ház. - bologatott az egyik srác. - Milyen kár , hogy el kell hagynod.
Mi az , hogy el kell hagynia? Mègis kik ezek?
- Mondtam már , hogy nem megyek vissza! - kiáltotta Cat. A szeme könnyes volt , de így is látszott benne a düh ès a fèlelem.
- Na de cica. Tudod , hogy itt nem te parancsolsz. - szólalt meg a másik.
- Nem èrdekel! Mondjátok meg Logan-nak , hogy nem èrdekel! Keressen valaki mást! Engem haddjatok bèkèn! - kiabálta Cat. Mègis ki az a Logan? Ès mit akarnak töle? Na jó ez már túl sok kèrdès. De mi folyik itt???
- Aha , jó. - intette le a colos srác. - Te válalkoztál erre , egyèpkènt is kellesz a cucc beszerzèsèhez. Úgy , hogy sok választásod nincs.
- Esetleg , ha nem akarod , hogy baja es... - nem fejezte be a mondatotva másik srác mert... Mert levertem egy poharat ami darabjaira tört szèt.
- Van mèg itt valaki?? - kèrdezte az egyik fiú idegesen.
- Hááát... Èn ugy tudom , hogy Selena a Starbuckban van. - felelte Cat.
- Mègis ki a faszom az a Selena??? - ordította.
- Ne beszèlj már így róla! Okè? Ès mellesleg a lakótársam.
Ennyi kellett. Lebuktam! Mit csináljak?
Megpillantottam a zenelejátszomat ès hamar a fülembe raktam de nem inditottam el rajta zenèt , hogy halljam mit beszèlnek. Kivettem a portörlő rongyot ès úgy tettem mintha èpp takaritanèk ès közbe
ènemeltem a Skylar Stecker - Rooftop - ot.
- "We get it going like bum-did-de-dum-did-de-dum-da-dum."- ès úgy ahogy gondoltam. Cat pár perc mulva megjelent az ajtóban. Èn mint , jó barátnő tettem a hülyèt. Szèpen kivettem a fülest ès kèrdön nèztem rá.
- Már haza is jöttèl? Nem hallottam , mert megint hangosan hallgattam a zenèt. - nèztem rá ártatlan arcal.
- Igen èn... Most jöttem... De... - dadogott ès arcán láttam a rèmületet. - Vendègek jöttek.
- Ó igazán? Az nagyszerű! - ' lelkesedtem ' miközben kimentem a nappaliba. - Sziasztok! Bocsi , hogy nem hallottam , hogy jötettek de èpp takaritottam.
A kèt srác pár másodpercig mèregetett , majd műmosolyal hozzám szóltak.
- Èn Adam vagyok. - mondta a colos. - Ő meg Tod.
- Nos Adam ès Tod èn Selena vagyok. Örülök , hogy jötettek. Ti Cat unokatesói vagytok?
- Igen. Ők az unokatesóim. - nyögte ki Cat. Arca feszült volt ès ideges.
- Ez nagyszerű! Hogy-hogy nem mesèltèl róluk? - nèztem Cat-re aki èpp nem tudta elhinni , hogy bevettem ezt a dumát.
- Hát mèg nem töltöttünk elèg sok időt együtt. - felte. Nem. De ha rajtam múlik nem is fogunk soha többè. Hogy bízhattam meg benne?
- Lehet. Na de most megyek , hozok valamit.
Hamar feláltam ès kisiettem a konyhába. Matattam egy darabig , míg megkaptam amit kerestem.
Nem tetszenrk nekem ezek a srácok. Valoszinüleg ők kovsijukat láttuk az este.
- Iszonyat dögös csaj! Talán jól fogna a melóban is. - susogta Tod.
- Vagy... - mondott volna valamit Adam , de Cat nem hagyta.
- Felejsd el!
Ezek valami állatok! Azzonal ki kell jutnom inenn!
- Csak csokit kaptam. De èn megyek mert már nagyon fáradt vagyok. - nèztem " szomorúan " rájuk.
- Igen , jó ötlet. Ma ugyis sokat dolgoztál. - bólogatott Cat is. Elköszöntem tölük ès szapóra lèpèsel a szobámba indultam. Veszekedèst hallottam , majd gyors lèptek.
- Selenát haddjátok bègèn! - kiálltotta Cat.
De már kèső volt! Ès azt a rohadt ajtót is elfelejtettem bezárni.
Hirtelen kicsapodott az ajtó majd minden elsötètült...